Miután megtörtént a személyes beszámoló, ezentúl megpróbálok rövidebb, de sűrűbb posztok írására törekedni.
Megkaptam a behívóm az interjúra, május 5-én megyünk Eddie-vel, ügyvéddel. Egy halomnyi papír szükséges (adóigazolások a "szponzoraim" részéről és ehhez hasonlók), valamint bizonyítékok a kapcsolatunk valódiságáról. Kész szerencse, hogy ilyen jól dokumentáltuk az elmúlt majd' 3 évet, illetve hogy ez idő alatt átestem néhány hajszín- és viseletváltáson, valamint egy fogszabályzólevételen. Ennél több bizonyítékot nem tudok felhozni az idő múlására.
Időközben sok emberrel megismerkedtünk, ezek közül Gliesmanékat emelném ki, akikre már egy rövid Facebook-bejegyzés során utaltam. Lou, vagyis Chef Lou privát séf, mellékállásban bútorokat és modern otthoni dekorációkat farigcsál és hegeszt, drágakövet bányász, valamint horgász- és halászfigurákat gyűjt (miközben ő maga utoljára 10 évesen horgászott).
Gliesmanékhoz tett látogatásunkat megelőzte Chef Lou kitartó kutatása a magyar konyha rejtelmeiben, a hozzávalókhoz pedig Miamitól Fort Lauderdale-ig bejárta a magyar termékeket tartó boltokat. Így jött létre az a menü, amit a tiszteletünkre állított össze. Mindezt teljes titokban. Ezért mit sem sejtve a Delray Beach főutcáján található loftlakásba nem vittem fényképezőgépet, csupán a telefonom volt kéznél. (A lakás amúgy zseniális, legközelebb körbefotózom.)
A magyar zászló és a nemzeti színű szalvéta alapvető volt, bár ettől némileg elütött a még Szent Patrik-napról maradt, zöld, lóherés és leprechaunos asztali dekoráció. Tény viszont, hogy a közelben valószínűleg nem lehet Hollóházi porcelánt és matyóhímzett terítőt kapni, így ezt megbocsátottuk.
Íme a menü:
Kiemelendő a Körözött Cheese Spread (jaj, de vicces ez így!), amiből volt csípős és mild verzió is, illetve a Venison bites + Ground Mustard Hosreradish páros, ami, bármily meglepő, cserkészkolbász magos mustárral. A megszólalásig hasonlítottak az otthonihoz, és bevallom, ilyen jóízűen rég ettem ezt a párost.
Ezt a paprikát megnéztem, bizony Made in Hungary.
Bizarr volt itt, ezekkel az emberekkel ezeket az ízeket kóstolni...
Az előétel hibátlan volt a maga nemében, némi kulturális félreértés miatt viszont nekünk, magyaroknak megmosolyogtató. Tudni kell ugyanis, hogy az amerikaiak a salátát előételként eszik (számomra ez még mindig oltári hülyeség), így történt hogy az első fogás a következőképpen nézett ki:
A meggyleves időzítése rendben volt, ezzel nincs is probléma. Mellesleg fantasztikus, sűrű, rumos meggyes esszenciát rittyentett össze a Chef.
A már említett kulturális félreértés eredménye viszont az, hogy a meggyleves mellé egyrészt tejfölös uborkasaláta érkezett. Még ez le is csúszik magában, ebben a párosításban. A másik előétel fogás, savanyúkáposztával töltött almapaprika viszont hiába volt szintén hibátlan, kissé vitatkozott az előbb említettekkel.
Jobban jártunk volna, ha ezt az amúgy tüneményes almapaprika-installációt megtartjuk a következő fogásig, ami elolvad-a-szádban rántott hús volt besameles-sajtos burgonyával, és egy helyes kis zöldségkompozícióval. Ja, hogy el ne felejtsem: a rántott húson a paprika cream sauce volt halmozva. Ebben a krémben nekem a tojásos lecsó íze köszönt vissza, amitől annyira megvadult a főétel (jó értelemben), hogy azt nem lehet leírni:
A már említett Szent Patrik napi dekorációt sem hagyhattam ki:
Chef Lou és alkotása:
A desszert annyira nagyon durván addiktív volt, hogy a felénél jutott eszembe lefotózni. Ismerjük ugye az almás rétest. Meg a túrósat is, ugye? Na de almás-túrós?? Fahéjszósszal???
Ujjongásomra a Chef azt válaszolta: "magyart szerettem volna, nem nem akartam azt főzni, amit a nagymamád, ezért egy kicsit újraértelmeztem."
Ezt az újraértelmezést bárhol, bármikor.
(Persze úgy egyébként sem tud senki főzni, mint a nagymamám!:))
Ezt a menüsort muszáj volt kipihenni a tetőteraszon, ahonnan pedig ezt láttuk:
Köszönjük még egyszer, chef!
Az almapaprikás csúszásra visszatérve pedig: akit érdekelnek további különbségek a magyar és amerikai szokások között, itt talál egy jó kis összefoglaló táblázatot (angolul, majd egyszer lefordítom):
http://www.filolog.com/crossculture_usa_hu.html
