2011. március 28., hétfő

Minihánimún 2. - minden, ami kimaradt

Miután az itteni 110 Volthoz tartozó, otthonitól különböző amperszám megsütötte a magyar laptoptöltő kábelem, és géptelenné váltam egy rövid időre, most újul erővel itt vagyok. Hihetetlen, milyen viszontagságok kísérik blogolós szárnybontogatásom...

Az alábbiakban megosztok mindent, ami kimaradt, méghozzá:

1. Közvetítést egy napfelkeltéről
2. Néhány képet az Intracoastal celebházairól
3. Leírást egy tiki barról

1. Napfelkeltét ígértem, hát tessék. Mi Florida keleti partján vagyunk, így értelemszerűen napnyugtát nem, de napkeltét lehet látni az óceán felett. És az pedig ilyen. Katints a képre, ha nagyban szeretnéd látni. Remélem, így eljuttatok hozzátok egy kis napsütést:)







Pelikánok lépcső formációban:

Ugyanazok a pelikánok vadászrepülő alakzatban:




Amikor ezek a képek készültek, még volt némi különbség a napközbeni és a reggeli/ esti hőmérséklet között. Ebben a pillanatban (hajnali 1:20) 73.3 Farenheit van, ami csaknem 23 Celsius fok. Napközben kb. 26 volt, viszont ehhez hozzá kell tenni a jelenleg 87%-os páratartalmat, amitől nehéz lesz a levegő és ragacsos minden más.

2. Az Intracoastal egy észak-dél irányban futó, a keleti parthoz közeli és azzal párhuzamos csatorna. 1919-ben kezdték el kialakítani elsősorban katonai célból. Az Intracoastal segítségével a dokkoló hadihajók nem voltak kiszolgáltatva a mindenkori ellenségnek, de emellett kereskedelmi, illetve most már hobbi célokra használják. Rengeteg kapu, "inlet" köti össze az Atlanti-óceánnal, ezek egyike a Jupiter világítótoronynál található, ahol nyaraltunk. A lakhelyünk, Delray Beach is ehhez a csatornához van közel, amelynek két partje tele van a People magazinban mosolygó sztárok piti nyaralóival.
Sétahajókázásunk a Jupiter környéki szakaszon leginkább egy kiképzőtábor és egy nyugdíjasklub bizarr egyvelege volt. Előbbi a kissé autokrata stílusú ex-marine kapitány miatt, akinek idegenvezetése leginkább a vogonok gargarizáló szitokszórására emlékeztetett (kb. annyit is értettünk belőle, nem csak én, Eddie is!), utóbbi a közönség átlagéletkora miatt. Mindent összevetve kitsch volt, aminek magyarul egy az egyben: giccs.
Bár nem vagyok egy nagy bulvárkövető, és sok házat susnyás és biztonsági épület szegélyezte, azért csak készült néhány kép:

Make a friend. Az állatvilág mindenkori részegesei és nagy kedvenceim: a pelikánok:



Ez a Jupiter világítótorony:

És így bandáznak a legjobb fej madarak:

Ilyen felnyitható hidakkal van tele az Intracoastal:

Magánnyaraló, amiben évente 1 hónapot töltenek:

Ez hasonlóképpen:

Tiger Woods feleségének elég szerény kis lak jutott, ráadásul épp építneznek mellette (de az is az övé lesz):

Ez pedig a Johnson & Johnsonban jelenleg legnagyobb részesedéssel rendelkező tulajdonos házaspárjának "régi Florida" stílusú nyaralója (az idős pár kedvesen integetett a kapitány agresszív dudálására):
 Ez is méretes. Jah, elfelejtettem mondani: mindegyikhez tartozik vendégház...

Elvileg Tiger Woods hajója. A házat dzsungel vette körül:

Balra a vendégház:

És vissza a partra:



3. Tiki-bar: elvileg polinéz eredetű, Hula lányokkal, maszkokkal és faragásokkal fűszerezett trópusi bár, ahol többnyire rum alapú koktélokat lehet kortyolni a fülledt melegben. A Guanabanas, ahol jártunk, leginkább a trópusit és a koktélt tudja felmutatni, de azt egészen jól.

Nem tudom, ilyet lehet-e otthon találni, de ez a kis szervezettség igencsak fellendítené a vendéglátósok forgalmát. Itt nagyon sok étterem használja ezt a kis hívó-poháralátétet: ha belépsz egy helyre, ahol nem tudnak azonnal asztalt adni, elmondják, hogy kb. mennyi a várakozási idő. Fölfelé becsülnek, nekünk több helyen mondtak fél órát, és 20 percnél többet soha nem vártunk. A várakozás alatt leülhetsz a bárpulthoz, iszogahatsz, és ha készen áll az asztalod, a szerkezet elkezd pittyegni és piros fény futkározik körbe rajta. Ilyen formában marad meg a személyhívók (pager) ideája:

Amíg el nem kezdett pittyegni, rum alapú koktélomat kortyoltam (kicsit túlzásba vitték a rumot):

Ez pedig már az asztalnál, ahol közben csendesen ránk esteledett:

 Az étteremnek volt egy kis saját kikötője, ahol a báron kívüli dohányzásra kijelölt hely volt. Ez a hülyeség megér egy sort: booze cruise (ejtsd: búz krúz, értsd: alkoholtúra) a vizen. Úszó bár és játszótér aranyáron (80 dollár).






Annak ellenére, hogy egy étteremben sem lehet cigizni, általában elég kellemessé teszik ezt a kiszorított állapotot. (Én támogatom is, amíg nincs mínusz 10.)

Itt kiáltottam föl, hogy netovább, ez már Disney!

És így láttam a Cuba Librétől - amit itt nem így hívnak:) :

A következő posztok már a felzárkózás utáni aktualitásokról szólnak. Tele lesznek izgalommal.

Napfényes napokat kíván,
Kata

2011. március 13., vasárnap

Minihánimún 1. - Szoba kilátással, fotó vaksötétben, sérült teknősök

Ahogy ígértem, szépen lassan pótlom a tartozásom.

Pat és Sid, azaz az Örömanya és Örömapa megleptek minket egy kis nászúttal. Jupiter csupán 45 perc autóval Delray Beachtől, mégis, igazi nyaralás volt (hah, nekem már Delray is az!) - a maga bámészkodó romantikájával és lustaságával.

Rögtön a civil ceremónia és vacsora után indultunk. A "rögtön"-t itt magyar értelemben kell venni, azaz, ahogy Sid jellemezte: "English people leave and don't say goodbye. Hungarians however say goodbye and never leave." ("Az angolok elmennek búcsúzás nélkül. A magyarok ellenben elbúcsúznak, de sosem indulnak el.") Így lehetett vagy 10 óra, mire sikerült útnak indulni.

Amikor megérkeztünk, egy 65 körüli, kajla, de annál kedvesebb londíner fogadott minek, és fölvezetett a szobánkba.
A szoba: magyar mércével egy középkategóriás 5 csillagos szálloda körül van az ára. Körbenézve viszont minden eszembe jutott, csak a középkategóriás 5 csillagos szállodáknak a szintje nem. És nemcsak maga a szoba, hanem a fogadtatás (ld. lejjebb). Annyira le voltam hengerelve, hogy lelkendezésemben készítettem néhány képet, pedig nem szokásom hotelszobákat fotózgatni:


A fentebb említett fogadtatás pedig ez volt. Kiegészítve egy kézzel írott képeslappal Mr és Mrs Breman számára, ami az egészben a legjobban esett. Mit mondjak, stílusos:

Mivel Eddie nem iszik, ezt én vállaltam. De ugye közismert, hogy nem bírom a pezsgőt, ezért félúton megtorpantam:

Reggel a következő kilátásra ébredtünk. Igyekszem a lehető legtárgyilagosabban leírni, hogy mennyire elakadt a lélegzetem, hogy ne kelljen éjszaka csuklásra ébredni, se nekem, se anyukámnak.



Itt jön a rossz rész: fölvettem Nektek számos videóra az óceánt meg a hangját, amit az előző posztban említett könnyed idióta pillanatomban sikeresen letöröltem a memóriakártyáról, a gépre meg nem került fel valahogy. Az alábbi kis gyenge darabka minden, ami megmaradt. Nagyon szégyellem.


Lesétáltunk a partra is, ahol szembesülhettünk azzal, hogy hiába a jó idő, az óceán még jéghideg... Érdekes viszont, hogy itt ugyanúgy voltak vízmosott sziklák, mint ahogy homok is. Máshol egyelőre csak homokot láttam.

Az a sok valami a távolban bal oldalon sárkányrepülő. Fújt a szél (így sikerült leégnie a napon az okos európainak):

Ilyen méretű tankhajók naponta cikáznak vagy éppen dokkolnak a horizonton:

Nem akarlak Titeket papa-mama-tenger jellegű képekkel fárasztani, de le kell róni a szükséges köröket a családnak is. (Szia, kedves család!)

Mondom, hogy hideg volt. És ha nem szaladtál, elkapott a hullám:

A szükséges körök II.:

Még szerencse, hogy volt kb. 36 fokos fürdő - A szükséges körök III.:

Este, szintén a parton tettünk néhány kísérletet a vaksötétben való fotózásra. A remény hal meg utoljára:



Majdnem összerosáltam magam, amikor e lépcső alatti sötétségben egy állatot hallottunk. Mindenféle szörnyűséget elképzeltem a kígyótól a veszett mosómedvéig. De csupán egy nyavalyás, közönséges macska volt:
Ejj, de nem volt könnyű 2 percig mozdulatlanul ülni...

Valamiért úgy éreztük, itt borzasztó kísérteties a hotel épülete:


Ez pedig már visszaérve. Újdonsült férjem rajongóinak küldöm. Az első története egyébként annyi, hogy azt hittük, csupán díszítésképpen vannak kihelyezve ezek a 60 (?) éves telefonok. De ahogy játszásból fölemeltük a kagylót, a recepció hangja csilingelt benne:


Ez meg már a szobában, visszalustulva:


Másnap elmentünk a Loggerhead Marinelife Centerbe, ami a szó szoros értelmében egy teknőskórház. Itt a tengeri teknősökkel és némi egyéb vízi élővilággal kapcsolatos ismeretterjesztésen kívül sérült teknősöket ápolnak. A sérülés lehet ember általi, mondjuk egy csónak hajtópropellerének szerencsétlen találkozása a teknős testrészeivel, de lehet például cápatámadás, vagy az ápolók/ terepvizsgálók által észlelt furcsa viselkedés (pl. egyensúlyzavar). Civilek is behozhatják a sérült vagy eltévedt teknőst - ezen a ponton adhatják le:



A Loggerhead egyébként egy létező fajta, ami egy jókora teknős (ld. képek, videók). Tükörfordításban baltafejű teknős, természettudósoknak pályázatot hirdetek a hivatalos magyar megnevezés kiderítésére. Az az érdekessége, hogy bár foga nincsen, úgy van kiképezve a koponyája, hogy egy reccsentéssel össze tudja harapni a conch -ot (hivatalos fordítás kerestetik ismét) - aminek a húsa amúgy itt nagyon divatos emberek között is. Miután összeroppantotta a kagylót, nem válogat, mindenestül nyeli le. Ezért ha bármikor láttok az óceán vizének felszínén valami undorító kagylódarabos katyvaszt, az a baltafejű barátunk által kiürített conch.

A kórházban egyébként minden alkalmazott önkéntes. Érik a posztom az önkéntes munka, közösségépítés, sport stb. terén, kezdek rájönni a logikára...

De lássuk, milyen is egy ilyen központ és teknőcápolda.

Ezek óriási loggerhead csontvázak:

A tojások kikelése (hatching). Az anya egy gödröt ás a homokba, ide helyezi a tojásokat. A tojások még kikelés előtt is mozgolódnak: a fiúk inkább a hűvöset szeretik, ezért mélyebbre orientálódnak a gödörben. A lányok a meleget preferálják, ezért ők a felső rétegben helyezkezdnek el. Ha megindul a kikelés, az első néhány vállakozó jelet ad, hogy tiszta a levegő, lehet vonulni. Erre a többiek is nekiindulnak, kiszabadítják magukat a tojásokból. A cél az, hogy minél nagyobb csapat maradjon egyben, hiszen amíg a kisteknősök elporoszkálnak a gödörtől a vízig, megannyi veszély leselkedik rájuk.   Ha sokan vannak viszont együtt, akkor bizonyos százalék biztosan eljut a vízig. Tiszta militari.

Ilyen a loggerhead feje. Na, ezzel roppantja össze azt az óriási kagylót:

Voltak halak is:

Bébi angolna - hát nem imádnivaló?

A legfurcsább szerzet, akivel valaha találkoztam. A nevét sajnos nem igazán értettük. Úgy látszik, ez a természetbúvárok napja, ha valaki ismerősnek találja az alábbi figurát, kérem, ne habozzon elküldeni a nevét. 

És azt hinnéd, hogy az a helyes kis narancssárga pukli ott a tetején lélegzésre való. És nem. Ő itt ereszti ki a salakanyagot, egyenesen az érdeklődő látogató orra elé:




Még voltak ilyen halak is:


A következők pedig már a lábadozó teknősök. Érdekes, amit az egyik videóban elmond a gondozó hölgy: mivel tüdővel rendelkeznek, föl kell jönniük a víz színére levegőt venni kb. 30 percenként. Alvás közben, mivel lecsökkennek a funkcióik, lelassul a szervezetük, akár 3-4 órát is kibírnak levegővétel nélkül. Itt viszont azt láttuk, hogy 1-2 percenként feljönnek levegőért. Kérdésünkre az ápoló azt válaszolta, hogy ez ugye egy kórház, itt nincs igazán semmi tennivalójuk, ezért pusztán a maguk szórakoztatására levegőznek ilyen sűrűn.

Ő pont egy loggerhead, medencetisztítás után:

Ő pedig egy - félszárnyú - leatherback ("bőrhátú") fajta. Az egyik uszonya egy cápa szájában kötött ki, de nagyon vagányan oldja meg az úszást. 
A loggerhead és az ő feje eléggé különbözik, illetve a leatherback páncélja sötétebb:

Ez pedig a rövid ismeretterjesztés- közben a teknős méltóságteljesen úszkál:

 



Ő itt Barnacle Bill. A "barnacle" azon kis állatok, élősködők összességét jelenti, ami ezt a szerencsétlen flótást ellepi. És ez már a letisztítás utáni állapot. Ő amúg egyensúlyzavarokkal került be, ezért pancsol a kismedencében. Ha nem tud rendesen merülni és emelkedni, az a szükséges levegővétel miatt az életébe kerülhet.

 

Olyan hangja volt lélegzéskor, mint Darth Vadernek. Közben egyébként azt az érdekességet magyarázza az úr, hogy nem lehet a teknősök pontos korát meghatározni. Annyit lehet tudni, hogy ha kinőtt már a farka, akkor elérte a 20-25 éves kort. De azt, hogy 25 vagy 95 éves a teknősünk, sajnos nem lehet megállapítani. Éppen emiatt az is meglehet, hogy Barnacle Bill már 125 éves matuzsálem, és ebben a korban egy kis egyensúlyzavart meg lehet érteni.

 

Ő klasszikus propelleres eset:




És persze nem maradhat ki itt sem a kötelező kör:



A teknősök közül ki fél évig, ki 1 hónapig szorul ápolásra. Amint meggyógyultak, a terepen dolgozó brigád kiviszi őket a nyílt vízre, és szabadon eresztik.

Ezzel búcsúzom mára. A második részben napfelkelte, celebházak az Intracoastal-on és egy igazi Tiki Bar lesz látható. 

Csók,
Kata