Pat és Sid, azaz az Örömanya és Örömapa megleptek minket egy kis nászúttal. Jupiter csupán 45 perc autóval Delray Beachtől, mégis, igazi nyaralás volt (hah, nekem már Delray is az!) - a maga bámészkodó romantikájával és lustaságával.
Rögtön a civil ceremónia és vacsora után indultunk. A "rögtön"-t itt magyar értelemben kell venni, azaz, ahogy Sid jellemezte: "English people leave and don't say goodbye. Hungarians however say goodbye and never leave." ("Az angolok elmennek búcsúzás nélkül. A magyarok ellenben elbúcsúznak, de sosem indulnak el.") Így lehetett vagy 10 óra, mire sikerült útnak indulni.
Amikor megérkeztünk, egy 65 körüli, kajla, de annál kedvesebb londíner fogadott minek, és fölvezetett a szobánkba.
A szoba: magyar mércével egy középkategóriás 5 csillagos szálloda körül van az ára. Körbenézve viszont minden eszembe jutott, csak a középkategóriás 5 csillagos szállodáknak a szintje nem. És nemcsak maga a szoba, hanem a fogadtatás (ld. lejjebb). Annyira le voltam hengerelve, hogy lelkendezésemben készítettem néhány képet, pedig nem szokásom hotelszobákat fotózgatni:
A fentebb említett fogadtatás pedig ez volt. Kiegészítve egy kézzel írott képeslappal Mr és Mrs Breman számára, ami az egészben a legjobban esett. Mit mondjak, stílusos:
Mivel Eddie nem iszik, ezt én vállaltam. De ugye közismert, hogy nem bírom a pezsgőt, ezért félúton megtorpantam:
Reggel a következő kilátásra ébredtünk. Igyekszem a lehető legtárgyilagosabban leírni, hogy mennyire elakadt a lélegzetem, hogy ne kelljen éjszaka csuklásra ébredni, se nekem, se anyukámnak.
Itt jön a rossz rész: fölvettem Nektek számos videóra az óceánt meg a hangját, amit az előző posztban említett könnyed idióta pillanatomban sikeresen letöröltem a memóriakártyáról, a gépre meg nem került fel valahogy. Az alábbi kis gyenge darabka minden, ami megmaradt. Nagyon szégyellem.
Lesétáltunk a partra is, ahol szembesülhettünk azzal, hogy hiába a jó idő, az óceán még jéghideg... Érdekes viszont, hogy itt ugyanúgy voltak vízmosott sziklák, mint ahogy homok is. Máshol egyelőre csak homokot láttam.
Az a sok valami a távolban bal oldalon sárkányrepülő. Fújt a szél (így sikerült leégnie a napon az okos európainak):
Ilyen méretű tankhajók naponta cikáznak vagy éppen dokkolnak a horizonton:
Nem akarlak Titeket papa-mama-tenger jellegű képekkel fárasztani, de le kell róni a szükséges köröket a családnak is. (Szia, kedves család!)
Mondom, hogy hideg volt. És ha nem szaladtál, elkapott a hullám:
A szükséges körök II.:
Még szerencse, hogy volt kb. 36 fokos fürdő - A szükséges körök III.:
Este, szintén a parton tettünk néhány kísérletet a vaksötétben való fotózásra. A remény hal meg utoljára:
Majdnem összerosáltam magam, amikor e lépcső alatti sötétségben egy állatot hallottunk. Mindenféle szörnyűséget elképzeltem a kígyótól a veszett mosómedvéig. De csupán egy nyavalyás, közönséges macska volt:
Ejj, de nem volt könnyű 2 percig mozdulatlanul ülni...
Valamiért úgy éreztük, itt borzasztó kísérteties a hotel épülete:
Ez pedig már visszaérve. Újdonsült férjem rajongóinak küldöm. Az első története egyébként annyi, hogy azt hittük, csupán díszítésképpen vannak kihelyezve ezek a 60 (?) éves telefonok. De ahogy játszásból fölemeltük a kagylót, a recepció hangja csilingelt benne:
Ez meg már a szobában, visszalustulva:
Másnap elmentünk a Loggerhead Marinelife Centerbe, ami a szó szoros értelmében egy teknőskórház. Itt a tengeri teknősökkel és némi egyéb vízi élővilággal kapcsolatos ismeretterjesztésen kívül sérült teknősöket ápolnak. A sérülés lehet ember általi, mondjuk egy csónak hajtópropellerének szerencsétlen találkozása a teknős testrészeivel, de lehet például cápatámadás, vagy az ápolók/ terepvizsgálók által észlelt furcsa viselkedés (pl. egyensúlyzavar). Civilek is behozhatják a sérült vagy eltévedt teknőst - ezen a ponton adhatják le:
A Loggerhead egyébként egy létező fajta, ami egy jókora teknős (ld. képek, videók). Tükörfordításban baltafejű teknős, természettudósoknak pályázatot hirdetek a hivatalos magyar megnevezés kiderítésére. Az az érdekessége, hogy bár foga nincsen, úgy van kiképezve a koponyája, hogy egy reccsentéssel össze tudja harapni a conch -ot (hivatalos fordítás kerestetik ismét) - aminek a húsa amúgy itt nagyon divatos emberek között is. Miután összeroppantotta a kagylót, nem válogat, mindenestül nyeli le. Ezért ha bármikor láttok az óceán vizének felszínén valami undorító kagylódarabos katyvaszt, az a baltafejű barátunk által kiürített conch.
A kórházban egyébként minden alkalmazott önkéntes. Érik a posztom az önkéntes munka, közösségépítés, sport stb. terén, kezdek rájönni a logikára...
De lássuk, milyen is egy ilyen központ és teknőcápolda.
Ezek óriási loggerhead csontvázak:
A tojások kikelése (hatching). Az anya egy gödröt ás a homokba, ide helyezi a tojásokat. A tojások még kikelés előtt is mozgolódnak: a fiúk inkább a hűvöset szeretik, ezért mélyebbre orientálódnak a gödörben. A lányok a meleget preferálják, ezért ők a felső rétegben helyezkezdnek el. Ha megindul a kikelés, az első néhány vállakozó jelet ad, hogy tiszta a levegő, lehet vonulni. Erre a többiek is nekiindulnak, kiszabadítják magukat a tojásokból. A cél az, hogy minél nagyobb csapat maradjon egyben, hiszen amíg a kisteknősök elporoszkálnak a gödörtől a vízig, megannyi veszély leselkedik rájuk. Ha sokan vannak viszont együtt, akkor bizonyos százalék biztosan eljut a vízig. Tiszta militari.
Ilyen a loggerhead feje. Na, ezzel roppantja össze azt az óriási kagylót:
Voltak halak is:
Bébi angolna - hát nem imádnivaló?
A legfurcsább szerzet, akivel valaha találkoztam. A nevét sajnos nem igazán értettük. Úgy látszik, ez a természetbúvárok napja, ha valaki ismerősnek találja az alábbi figurát, kérem, ne habozzon elküldeni a nevét.
És azt hinnéd, hogy az a helyes kis narancssárga pukli ott a tetején lélegzésre való. És nem. Ő itt ereszti ki a salakanyagot, egyenesen az érdeklődő látogató orra elé:
Még voltak ilyen halak is:
A következők pedig már a lábadozó teknősök. Érdekes, amit az egyik videóban elmond a gondozó hölgy: mivel tüdővel rendelkeznek, föl kell jönniük a víz színére levegőt venni kb. 30 percenként. Alvás közben, mivel lecsökkennek a funkcióik, lelassul a szervezetük, akár 3-4 órát is kibírnak levegővétel nélkül. Itt viszont azt láttuk, hogy 1-2 percenként feljönnek levegőért. Kérdésünkre az ápoló azt válaszolta, hogy ez ugye egy kórház, itt nincs igazán semmi tennivalójuk, ezért pusztán a maguk szórakoztatására levegőznek ilyen sűrűn.
Ő pont egy loggerhead, medencetisztítás után:
Ő pedig egy - félszárnyú - leatherback ("bőrhátú") fajta. Az egyik uszonya egy cápa szájában kötött ki, de nagyon vagányan oldja meg az úszást.
A loggerhead és az ő feje eléggé különbözik, illetve a leatherback páncélja sötétebb:
Ez pedig a rövid ismeretterjesztés- közben a teknős méltóságteljesen úszkál:
Ő itt Barnacle Bill. A "barnacle" azon kis állatok, élősködők összességét jelenti, ami ezt a szerencsétlen flótást ellepi. És ez már a letisztítás utáni állapot. Ő amúg egyensúlyzavarokkal került be, ezért pancsol a kismedencében. Ha nem tud rendesen merülni és emelkedni, az a szükséges levegővétel miatt az életébe kerülhet.
Olyan hangja volt lélegzéskor, mint Darth Vadernek. Közben egyébként azt az érdekességet magyarázza az úr, hogy nem lehet a teknősök pontos korát meghatározni. Annyit lehet tudni, hogy ha kinőtt már a farka, akkor elérte a 20-25 éves kort. De azt, hogy 25 vagy 95 éves a teknősünk, sajnos nem lehet megállapítani. Éppen emiatt az is meglehet, hogy Barnacle Bill már 125 éves matuzsálem, és ebben a korban egy kis egyensúlyzavart meg lehet érteni.
Ő klasszikus propelleres eset:
És persze nem maradhat ki itt sem a kötelező kör:
A teknősök közül ki fél évig, ki 1 hónapig szorul ápolásra. Amint meggyógyultak, a terepen dolgozó brigád kiviszi őket a nyílt vízre, és szabadon eresztik.
Ezzel búcsúzom mára. A második részben napfelkelte, celebházak az Intracoastal-on és egy igazi Tiki Bar lesz látható.
Csók,
Kata
fantassztikuss:) puszi ; Nicole & Kopasz :)
VálaszTörlés