2011. március 28., hétfő

Minihánimún 2. - minden, ami kimaradt

Miután az itteni 110 Volthoz tartozó, otthonitól különböző amperszám megsütötte a magyar laptoptöltő kábelem, és géptelenné váltam egy rövid időre, most újul erővel itt vagyok. Hihetetlen, milyen viszontagságok kísérik blogolós szárnybontogatásom...

Az alábbiakban megosztok mindent, ami kimaradt, méghozzá:

1. Közvetítést egy napfelkeltéről
2. Néhány képet az Intracoastal celebházairól
3. Leírást egy tiki barról

1. Napfelkeltét ígértem, hát tessék. Mi Florida keleti partján vagyunk, így értelemszerűen napnyugtát nem, de napkeltét lehet látni az óceán felett. És az pedig ilyen. Katints a képre, ha nagyban szeretnéd látni. Remélem, így eljuttatok hozzátok egy kis napsütést:)







Pelikánok lépcső formációban:

Ugyanazok a pelikánok vadászrepülő alakzatban:




Amikor ezek a képek készültek, még volt némi különbség a napközbeni és a reggeli/ esti hőmérséklet között. Ebben a pillanatban (hajnali 1:20) 73.3 Farenheit van, ami csaknem 23 Celsius fok. Napközben kb. 26 volt, viszont ehhez hozzá kell tenni a jelenleg 87%-os páratartalmat, amitől nehéz lesz a levegő és ragacsos minden más.

2. Az Intracoastal egy észak-dél irányban futó, a keleti parthoz közeli és azzal párhuzamos csatorna. 1919-ben kezdték el kialakítani elsősorban katonai célból. Az Intracoastal segítségével a dokkoló hadihajók nem voltak kiszolgáltatva a mindenkori ellenségnek, de emellett kereskedelmi, illetve most már hobbi célokra használják. Rengeteg kapu, "inlet" köti össze az Atlanti-óceánnal, ezek egyike a Jupiter világítótoronynál található, ahol nyaraltunk. A lakhelyünk, Delray Beach is ehhez a csatornához van közel, amelynek két partje tele van a People magazinban mosolygó sztárok piti nyaralóival.
Sétahajókázásunk a Jupiter környéki szakaszon leginkább egy kiképzőtábor és egy nyugdíjasklub bizarr egyvelege volt. Előbbi a kissé autokrata stílusú ex-marine kapitány miatt, akinek idegenvezetése leginkább a vogonok gargarizáló szitokszórására emlékeztetett (kb. annyit is értettünk belőle, nem csak én, Eddie is!), utóbbi a közönség átlagéletkora miatt. Mindent összevetve kitsch volt, aminek magyarul egy az egyben: giccs.
Bár nem vagyok egy nagy bulvárkövető, és sok házat susnyás és biztonsági épület szegélyezte, azért csak készült néhány kép:

Make a friend. Az állatvilág mindenkori részegesei és nagy kedvenceim: a pelikánok:



Ez a Jupiter világítótorony:

És így bandáznak a legjobb fej madarak:

Ilyen felnyitható hidakkal van tele az Intracoastal:

Magánnyaraló, amiben évente 1 hónapot töltenek:

Ez hasonlóképpen:

Tiger Woods feleségének elég szerény kis lak jutott, ráadásul épp építneznek mellette (de az is az övé lesz):

Ez pedig a Johnson & Johnsonban jelenleg legnagyobb részesedéssel rendelkező tulajdonos házaspárjának "régi Florida" stílusú nyaralója (az idős pár kedvesen integetett a kapitány agresszív dudálására):
 Ez is méretes. Jah, elfelejtettem mondani: mindegyikhez tartozik vendégház...

Elvileg Tiger Woods hajója. A házat dzsungel vette körül:

Balra a vendégház:

És vissza a partra:



3. Tiki-bar: elvileg polinéz eredetű, Hula lányokkal, maszkokkal és faragásokkal fűszerezett trópusi bár, ahol többnyire rum alapú koktélokat lehet kortyolni a fülledt melegben. A Guanabanas, ahol jártunk, leginkább a trópusit és a koktélt tudja felmutatni, de azt egészen jól.

Nem tudom, ilyet lehet-e otthon találni, de ez a kis szervezettség igencsak fellendítené a vendéglátósok forgalmát. Itt nagyon sok étterem használja ezt a kis hívó-poháralátétet: ha belépsz egy helyre, ahol nem tudnak azonnal asztalt adni, elmondják, hogy kb. mennyi a várakozási idő. Fölfelé becsülnek, nekünk több helyen mondtak fél órát, és 20 percnél többet soha nem vártunk. A várakozás alatt leülhetsz a bárpulthoz, iszogahatsz, és ha készen áll az asztalod, a szerkezet elkezd pittyegni és piros fény futkározik körbe rajta. Ilyen formában marad meg a személyhívók (pager) ideája:

Amíg el nem kezdett pittyegni, rum alapú koktélomat kortyoltam (kicsit túlzásba vitték a rumot):

Ez pedig már az asztalnál, ahol közben csendesen ránk esteledett:

 Az étteremnek volt egy kis saját kikötője, ahol a báron kívüli dohányzásra kijelölt hely volt. Ez a hülyeség megér egy sort: booze cruise (ejtsd: búz krúz, értsd: alkoholtúra) a vizen. Úszó bár és játszótér aranyáron (80 dollár).






Annak ellenére, hogy egy étteremben sem lehet cigizni, általában elég kellemessé teszik ezt a kiszorított állapotot. (Én támogatom is, amíg nincs mínusz 10.)

Itt kiáltottam föl, hogy netovább, ez már Disney!

És így láttam a Cuba Librétől - amit itt nem így hívnak:) :

A következő posztok már a felzárkózás utáni aktualitásokról szólnak. Tele lesznek izgalommal.

Napfényes napokat kíván,
Kata

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése