Highway, eper, aligátor, Superbowl I.

Újra itt vagyok rövid kiruccanásom után.

A hétvégén ellátogattunk Lakelandbe, így az odaúton és a helyszínen szerzett tapasztalatokat fogom megosztani - körülbelül a fenti sorrendben.
Elöljáróban annyit, hogy ez egy hosszú, képes bejegyzés lesz két részben, eperrel, sok furcsa madárral, életem első találkozásával egy aligátorral, de fény fog derülni arra is, hogyan mossák az ültetvényekről frissen leszedett narancsot is.

Highway


Legelőször tisztázzunk néhány fogalmat:

HOV sáv = Highly Occupied Vehicle sáv.  Ha az autóban legalább két személy tartózkodik, a jármű jogosult ebben a speciális sávban haladni, amely legbelül helyezkedik el. Ez olyasmi, mint Budapesten a buszsáv, csak éppen buszok és taxik nélkül, tehát jelentős előnyre lehet szert tenni nagyobb forgalom esetén. Természetesen itt is vannak hazárdjátékosok, akik egykeként utazva bemerészkednek ebbe a sávba, de ellenük elég aktívan fellépnek a rend őrei.

A rend őrei = lehet, hogy sokan tudjátok, én viszont eddig nem tudtam, mi a különbség az alábbi rendőrtípusok között:
SHERIFF = a "county", azaz a kerület, legkisebb igazgatási egység őre
POLICE = a "city", avagy a városi őr
STATE TROOPER = na, ezekkel a srácokkal nem szabad viccelni, ők az állami rendőrök, a mi esetünkben Florida államéi. Utunk során rengeteg state troopert láttunk cikázni, akik kegyetlenül lemeszelték a gyorshajtókat, így nem érdemes nagyon nyomni a gázt. Én még fotózni sem mertem őket, nehogy gyanúsak legyünk:)

'Adopt A Highway' = a pályák egyes szakaszait adoptálni lehet, ami annyit jelent, hogy az ezt felvállaló privát cég gondoskodik a pályaszakasz tisztántartásáról. Cserébe jónéhány táblán láthatóvá teszik, ki gondozza ezt a pályaszakaszt, így helyi szinten jókora PR értéke van.

'How is my driving?' vagy 'We employ safe drivers' = Ezek a feliratok láthatók egy ingyenesen hívható szám kíséretében a legtöbb céges autón, legyen az mikrobusz, kamion, pickup vagy személyautó. Ha bármelyik sofőr felbőszít, ezen a számon panaszkodhatsz, mert a járművezető stílusa is a cég arculatának szerves része. Hát nem ügyes?

Yeehaw Junction = ejtsd: jíí-háá. Azzal, hogy áthaladtunk rajta, pipát tettem a "tudod, hogy floridai vagy"-lista egyik eleme mellé. (Bár előző élményeim után azt is ki tudom ejteni, hogy Okeechobee, úgyhogy két pipa jár.)

Domb Dél-Floridában = szemétdomb. Beültetik fűvel, és kivezetőcsöveket helyeznek bele, hogy a gázok kiszabaduljanak. Mindig rengeteg fekete madár köröz fölöttük baljósan.

Másfajta domb nem létezik.

Az út Delray Beachtől Lakelandbe 3.5 óra Tampa felé (észak). Hihetetlen, hogy bár kicsi a távolság, mégis mennyire megváltozik az időjárás némileg északra haladva. Lakelandben volt némi napsütés, de többnyire szitált az eső, szürke volt az ég, és elkélt (volna) egy kardigán is.

Az út néhány momentumát megosztom Veletek:

Tipikus redneck bár:

Tipikus iskolabusz:

Fagyizó egy örökifjú párral:

Ez egy szépművészeti múzeumféle volt:

Szerintetek hol készül a friss, majdkicsattansz narancslé? Itt:

Gyengébbek kedvéért:

Lottó. Jövő héten benevezek:

Itt álljunk meg egy szóra. Az országút minden másfeledik óriásplakátja ízléstelen, agresszív, kötelezően fényképes reklám - ügyvédekről. Éppen baleset ért? Csak nézz fel az út mellől, és hívd a számot. Kedvencem a 800-I-AM-HURT.

"We buy gold"-ból és "Pawn"-ból (zaci) is rengeteg van, főleg kevésbé jó környékek ismertetőjegye. Íme a szomorú valóság:

Ez viszont kevésbé szomorú. Egy középiskola (!) laza stadionja:

Miután megérkeztünk Eddie nagybácsijához, megcsodáltuk a kilátást. Bár én azt hittem, szándékosan, a relax hangulat miatt vannak itt a tehenek, kiderült, egy elképesztően trükkös dolog az ottlétük oka:
A fejlesztő 3 ütemet tervezett megépíteni, ám időközben beütött a krach. A második ütem befejezése után úgy döntött, nem vág neki a harmadiknak, ám a telek nyilván már a tulajdonában állt. Így azért, hogy erre a földterületre minimális adót kelljen csak fizetnie, ideiglenesen legelővé alakította, mivel a "lifestock" (állattartás) céljából fenntartott telekre csökkentett adót vetnek ki. Így omladozó, negyedig megkezdett házak vagy elhanyagolt dzsumbuj helyett tehenek lófrálnak Jack nagybácsiék szomszédjában - kilátás a teraszról:

Eper-őrület


Az első katarzis-élmény akkor ért, amikor meghallottam, hogy itt késő decembertől május elejéig tart az eperszezon.
A második akkor, amikor a strawberry shortcake-et megkóstoltam.

Szombaton ellátogattunk Plant City farmboltjába. Plant Cityben termesztenek epret, narancsot, mindenféle zöldséget-gyümölcsöt, de még pálmafa-iskolákat is tartanak.

A hangsúly viszont határozottan az epren van, mint az az alábbiakban látható is. A helyi specialitás a strawberry shortcake, amelyért még a kissé szitáló esőben is hosszú sor kígyózott.

Sorban állás közben fény derült arra is, hogyan mosnak narancsot az helyiek egy ősréginek tűnő, de annál okosabb géppel:

És így utaznak tovább, egyenesen a szorgos mexikói munkások kezébe, akik végül zsákokba pakolják őket:

Mialatt a narancsmosás titkait próbáltam lencsevégre kapni, el is fogyott a sor, és ezután már el is felejtettem mindent, amit azelőtt láttam:

Mmmm, 30 másodpercig tartott:

Amikor ennek a földöntúli élménynek vége szakadt, kattintottam néhányat a belső épületben. Giccses ugyan, de nagyon tanulságos. Látszik, hogy rendkívül komolyan veszik az eperszezont, mert szinte mindent lehet kapni, ami epres:

A "redneck" definíciója: duplakerekű pickup, konföderációs zászlóval és "In God We Trust" felirattal a hátulján (amelynek hosszabbított változata: "In God we trust - all others pay cash). Valamint méretes asszonyságok . mint amilyenek az epret rakodják itt:

Kiruccanásunk egyik szuvenírje az alábbi kekszi volt. Masszív. Nagyon epres. Még a vajat is érezni benne, na de kit érdekel:

A II. részben folytatom a sort, beleértve a "Gator"-nek becézett aligátort, addig is búcsúzóul egy helyi különlegesség: