Highway, eper, alligátor, Superbowl II.

...és a ráadásban reklámok és házasodás

Aligátor- és madárles


Az epres csodaország után elmentünk Lakeland egyik parkjába. Mint a helység neve is mutatja, rengeteg természetes tó található itt. Az egyik ilyenhez látogattunk el. Legközelebb viszek magammal madárhatározót, mert egyelőre a "jaj de szép" vagy a "jaj de érdekes" meghatározást tudnám melléjük írni.
Annyit tudok, hogy rengeteg költözőmadár érkezik ide ebben az időszakban, ezen ismereteimet a továbbiakban bővíteni fogom, becsszóra.
Aki pontos madárfajtokat tud küldeni a fotók alapján, az kap valami szépet.

Ezek tömegesen voltak jelen...

 ...és nagyon kíváncsiak:

Nem viccelnek a park őrei, mint ahogy az utóbb kiderült. Állítólag ha Floridában egy térdig sem érő, pocsolyányi vizet látsz, jobb, ha vigyázol, mert könnyen előfordulhat benne alligátor:

 Hopp, egy hal ebédre, amíg nincs itt a gator:

Ez amúgy egy érdekes madár volt. Kitartóan figyeli a vizet, és eközben úgy nyúlik a nyaka, akár egy giliszta. Miközben ezt figyeltük, leszállt mellénk egy némileg szokatlan kinézetű gólya. Engem egy nemes, fehér bundába bújtatott, 98 éves öregasszonyra emlékeztet.

Tett néhány lépést, körülnézett, váltott pár szót egy kis feketével, majd elszállt:

Voltak még ilyen szivárványszínű, érdeklődő, bár kissé ütődött madarak. Ez lehet a nő:









 Ez meg a fiú:

Majd ekkor történt valami, aminek hatására mindenki összeszorította a farktollait: felbukkant az alligátor.

Tisztázásképp krokodil kontra alligátor (crocodile vs. alligator): Bár Floridában állítólag mindkettő megtalálható, mégsem összekeverendőek - képes tájékoztató a különbségekről itt.

Akivel mi találkoztunk, az az alligátor volt. Elképesztően prehisztorikus külsejét nézegetve nem meglepő, hogy ez az "élő fosszília" 200 millió éve ijesztgeti földi társait, szinte változatlan formában. Floridában bennszülött, és bár ránézésre és a leírások alapján is egészen nyugisnak tűnt, azért én nem szórakoznék vele. Ösztönösen fél az embertől, és félelmében támad. Ehhez 75 fogát és kb. 4 méterjének/ 360 kg-jának erejét használja. Huh.

Az előrejelzés:

Majd a bizonyíték:

Csak ott figyelt mozdulatlan:

A többiek meg őt figyelték feszülten:

Ő kicsit közelebb szállt, hogy jól megnézze magának a Gatort:

De az alli észre se vette őt, egy hangot se hallatott. Valószínűleg éppen ebéd utáni sziesztára készült.

Miután látta, hogy minden rendben van, a bóbitásfejű madár békésen továbbsétált. (A második képet utólag megnézve fölmerül bennem, mi a frász az az óriás fekete madár a háttérben...)

Azt hiszem, ennyi most egyelőre elég a madarakból.



Superbowl

Vasárnap zajlott az amerikai fociszezon zárókupameccse, a Superbowl. Nem is annyira a mi kis családias meccsnézésünk az érdekes, hanem az, hogy mennyire erről szól minden az ezt megelőző napokban. Sporttól teljesen független interjúkban alap zárókérdés ilyenkor, hogy kinek szurkolsz. Esetünkben a két csapat a Greenbay Packers és a Pittsburgh Steelers volt.

Mivel Eddie és az egész családja Pittsburghből származik, így nem volt kérdés, milyen színekben töltöttük a meccsnézés feszült pillanatait. Én kb. 50%-ig vagyok tisztában a szabályokkal, ezért sem fogok itt szakérteni vagy elemezni.
Az viszont számomra elképesztő volt, hogy minden újság, minden TV csatorna, eladó a boltban, szomszéd, öreg vagy fiatal kivétel nélkül tett minimum egy megjegyzést a közelgő Superbowlra.

A mérkőzés előtti két napban sugározták már egyes csatornák az előzetes fejtegetéseket, érdekességeket, egyszóval óriási hype van generálva a Superbowl köré. Arról, hogy szerintem miért jó, hogy az amerikaiak ilyen komolyan (de nem a szó szoros értelmében véresen komolyan) veszik a sportot, egy külön bejegyzésben szeretnék majd írni.

Még otthon, péntek reggel például az egyik kedves szomszéd egy ilyen lufit erősített Pat (leendő anyós és a család vezető cheerleadere) autójára:

Ezen kívül a legkülönbözőbb Superbowl-os tárgyakat és persze csapat-relikviákat lehet kapni még az élelmiszerboltokban is. Mi - a viselt holmikon kívül (mindenkin mez, sapka, a szurkolásra használt, pörgetendő "terrible towel", Paten Pittsburgh csapatdizájnú óra, nyaklánc, fülbevaló, minden nőn aranyszínű nyaklánc) ilyeneket használtunk:

na igen, a lufi:

szalvéta + partitányér kombó:

Nem tudom, hogy az FTC osztogat-e mondjuk ilyet:

és a terrible towel:

A legutolsó képen a család egyik barátnője szerepel, éppen aznap ünnepelte a 80. szülinapját. Hmm, ha fele ilyen vehemenciával fogok ugrálni az enyémen, az kész csoda.

Ja, és amit a felvételeken láttunk: kisgyerekek a stadionban, jéé, biztonságos nekik is. A két csapat azon szurkolói, akiknek nem fért bele a jegy a büdzsébe, a stadionon kívülről követték az eseményeket, rengetegen voltak, és jéé, nem ütött ki tömegverekedés.

A tipikus focimenü: sör, burger (minden tehetségemet bevetve megtanultam burgerpogácsát gyúrni), csirke, mindenféle kréker, mártogatós, hotdog (szintén házi), és még egy csomó minden, ami érintetlenül maradt, mert nem fért belénk. Ja, és persze a fentebb említett ünnepelt szülinapi tortája.

segítőtársam és a húspogácsák:

így indult a grill:

a terjengő beefburger illatára még maguk a szomszédos marhák is elkezdtek szimatolni:

ez meg ilyen lett:

 és persze a torta...

Ha valakit egyébként az amerikai foci rejtelmei vagy a meccs főbb mozzanatai érdekelnek, ezt az oldalt tudom javasolni. (Pittsburgh ez alkalommal nem nyert, de ez szerencsére nem okozott senki számára maradandó sérülést.)

RÁADÁS

Reklámok

Amíg nem válok teljesértékű szurkolóvá, addig a meccs közbeni reklámok keltik fel a legjobban az érdeklődésemet. Aki ismeri az NFL közvetítéseket, tudja, hogy nemcsak félidőben, hanem a mérkőzés közben is rengeteg reklámot szórnak el. 

Ez szerintem jó ötlet, mert a csapatoknak jórészt ebből jön be pénz, másrészt meg nem kell a timeout pillanatait vagy egy sérült, földön fetrengő focista (ami itt nagyon ritka) kínszenvedéseit végignézni. Elsőre nagyon furcsa volt, hogy így szanaszét van szaggatva a közvetítés, de végülis érthető és működik is. Egy reklámszünet ideje egyébként 90 másodperc.

A tévében általában nagyon sok a gagyi, TV-Shop jellegű, szájbarágós reklám, így igazi felüdülés futballmeccs közben némi kreativitással bíró reklámokat látni. Személy szerint a legjobban a Bud Light reklámjait szeretem, örök kedvencem ez:

Alapvető célcsoport persze a férfi, így rengeteg az autó, a sör és a Viagra reklám.

Az autósok közül a Chrysler új, hatásvadász, de nekem nagyon tetsző filmjeit ajánlanám (oké, az elsőben Eminem bemutatása talán nem kellene). Az első, a Chrysler 200-at promótáló, Eminem főszereplésével készült reklám egyébként a Superbowl történetének leghosszabb reklámja, 2 perc. 

A már említett 90 másodperces szünetek miatt a Chryslernek külön engedélyt kellett kérnie az NFL-től, amitől így a legdrágább NFL reklámmá lépett elő (bár a CEO bevallása szerint összesen csak potom 9 millió dollárt költöttek a filmre). 

Tájékoztatásképpen egy 30 mp-es intervallumra 2.8 és 3 millió dollár között adtak el reklámhelyeket...

Ez volt a Superbowl reklám:

Ez pedig az image-filmjük, ami szerintem gyönyörű:

Az egyik reklámszünetben felbukkant a Budweiser új filmje, ami vicces-helyes:

És említésre méltó még a Doritos reklámfilmje. Már csak azért is, mert a Superbowl-t megelőző időszakban több különböző verzióból választhatták ki a regisztrálók a kedvenc reklámjukat a www.CrashtheSuperBowl.com oldalon. A szavazók között meg minden nap kisorsoltak két jegyet a mérkőzésre.

Update! Dani figyelmeztetésére még a szintén helyes Darth Vaderes reklámnak is itt a helye:

RÁADÁS 2

Holnap ilyenkor már férjezett leszek, legalábbis papíron. 

A nagy eseményre, mint sokan tudjátok, októberben kerül sor, azonban holnap ejtjük meg a civil ceremóniát. Ezen még nem lesz sem felhajtás, sem tömegek, de mindent összevetve jobbnak láttuk, ha a hivatalos részét most intézzük el.

Ehhez be kellett mennünk az itteni "polgármesteri hivatalba" - elég patinás épület, de itt nem fotóztam, nehogy kivágjanak. Ugyanolyan ellenőrzés van a bejáratnál, mint a repülőtéren.

Ebben a hivatalban kaptuk meg a "Marriage Licence"-et, ami egyfajta nyilvántartásba vétel. Amint megtörténik az összeadás, és elkészülnek a hivatalos dokumentumok, ide kell majd visszaküldenünk őket.

Ezzel párhuzamosan halad a zöldkártyám ügyintézése, amihez egyelőre egy kérdőívet kellett kitöltenem. A legkedvesebb kérdéseim a következők voltak:

"Tervezi, hogy prostitúciót fog gyakorolni az Egyesült Államokban?"

"Szerepel tervei között, hogy az Egyesült Államokban kémkedést vagy ezt elősegítő háttérmunkát kíván végezni?"

Ha minden jól megy, 3 hónap múlva engedélyezett számomra a munka, 5 hónap elteltével pedig egy interjút tartanak a bevándorlásiak. Ezekről bővebbet a későbbiekben.

A holnapi ceremónia után elmegyünk a Pattől és Sidtől (anyós és após) kapott mini-nászútra Jupiterhez. (A család egy kicsit komolyabban vette ezt a ceremóniát, mint gondoltam. Én at hittem, egy sortban lerendezzük, mert az "igazi" úgyis az lesz, amikor a magyar szeretteink is velünk ünnepelnek, de végülis nagyon kedves tőlük.)

Jupiter csupán egy órányira van tőlünk, de nagyon jó kis hely, majd fotózom. Addig is előzetesként ide megyünk: